|
|||||||
|
|
|
|||||
|
|
|||||||
|
|||||||
|
|
|
|||||
|
|
|||||||
Lettország: A szörnyűségek éve
Paula Kovalevskis, Oskars Noritis és Mikelis Goppers, szerzők
Riga. Zelta Abele kiadó. 1942
Lettország: A szörnyűségek éve fényképek és dokumentumok gyűjteménye, mely a Lettországi kommunista időszakról szólnak 1940 június 17 és 1941 július 1. között. Ez a könyv megmutatja, hogy milyen volt a kommunizmus a valóságban - csalással és hazugságokkal borítva, embertelen kegyetlenséggel töltve, vérben és kínzásban tobzódva, szadista módon örvendve a kínzottak szenvedésének, és végtelen a bosszúban és pusztításban. Feneketlen sötétség, őrület, a becsület kigúnyolása, minden érték megsemmisítésére törekedve, hogy a lett nép lelkét megsemmisítse, egy több mint 4000 éves népét.
1.A kezdet 2. Moszkvába! 3. Lettország megszűnik létezni 4. Bolsevista cinizmus 5. Választások! 6. Békét akarunk 7. Plakátok, plakátok, plakátok 8. Mit gondoltak és éreztek a lettek 9. Az 1941 év június 14-ének éjszakája 10. A szibériai tundrára 11. A cseka 12. A gyilkosok és áldozataik 13. Áldozatok Baltezers-ből 14. Nézd - Itt vannak! 15. Megszámolhatatlanul sokan vannak
Tartalomjegyzék
Baigais Gads (Lettország: A szörnyűségek éve) c. könyvének újranyomása nemcsak üdvözlendő és jó dolog, hanem szükséges is. Ez a könyv Lettország történetének egy fordulópontjával foglalkozik, amelynek nem szabad rejtve maradnia. Lettország: A szörnyűségek éve volt az első (1942-ben), és akkor az egyetlen teljes dokumentációja az 1940-es borzalmas eseményeknek. Pontos tanúvallomást tesz az akkori idők lett történelméről.
Történelmi dokumentációja a máig sem elfeledett Lettországi eseményeknek a szörnyű 1940-es nyáron. Nem engedhető meg a történelmi tények manipulálása, hogy azok jobban alkalmazkodjanak a mai kor igényeihez. Ezek tények!
Lettország: A szörnyűségek éve, történelmi, hamisítatlan könyv, amely nem alkalmazkodik az idők divatjához, és ezért Isten áldása van rajta. Ezek egyszerűen tények. Nincs ok rá, hogy ezt antiszemita irodalomnak nevezzék.
-- Karlis Zuika, pap.
A Föld gyümölcseinek jelei, a csírák és rügyek újra láthatók lettek. A tavaszi élet tovább ment, hogy elhozza a nyár aratását.
Hirtelen 1940 nyarán a pusztítás megnyitotta kapuit. Lettországot mérgezett vizek nyaldosták. Ez beszívódott a talajba és telítette a levegőt. Véres gőzök takarták el a napot, hogy az újszülött gyermek anyja tejével is ezt itta, az anyák karja legyengült, bátorságukat elvesztették, a javakorú férfiak kiszáradtak, és becsületük és lelkierejük korhadt fává változott, mely nem rügyezett többé, sőt saját súlyát sem volt képes tartani.
Az ember keze emlékművet akar állítani a kioltott életnek, és ennek az életnek az emlékei megmaradnak az élők között. De azok, akik pusztítani akarnak, végül is úgy pusztítanak, hogy egy kő sem maradjon és tanúsítsa, hogy milyen nagyszerű volt az elpusztított élet. Ahol a kínzások útjait vér mossa és romok, ott egyetlen tanú sem marad, akinek vére szintén ott folyt.
Ez lett Lettország népének a végzete.
Miféle bomlasztás tudott annyi mérget fölhalmozni és Lettország földjére önteni? Mindenki gazember, aki rejtekhelyről támad. Aki éjszaka szúrja kését áldozata hátába, azt gyilkosnak nevezik. De nincs megfelelő szó annak az ördögi erőnek a leírására, amely csontvázakat és romokat hagyott maga után. Hasonlóképpen, annak a lidércnyomásnak sincs neve, amely meghaladja az emberi fölfogóképességet és értelmet. Ilyen szörnyűségeket, vérszomjat és pusztítást, melynek ilyen szörnyű ereje van, még nem látott az emberiség ezelőtt. A mártírok és a menekültek hallgatnak. A kínzás halállal végződik. a fájdalom hangjait hallják az égben, de a rosszak kínoznak és ölnek, és a szájakból hallatszó halálhörgés, a megalázás és a szégyen hangjai, amelyek a halottak szájából még haláluk után is hallhatóak, soha nem fognak elhallgatni. Vérük örökké megtorlást kíván, és maga a föld, mely testüket eltakarja, nem lesz addig csöndes, amíg az igazság, a természet és Isten bosszút nem állt a testi és lelki fájdalmakért, amelyet a megalázott és lefegyverzett Lettország népe el kellett hogy viseljen a válságos és kínokkal teli 1940-es évben!
Kinyílt a föld. Megmutatta az áldozatokat, leleplezte a szörnyűségeket, és rettenetes szenvedéseiket, melyeket Lettországnak: A szörnyűségek éve előidézői megpróbáltak elrejteni. A halottak ajka néma. Nem tud mozogni, hogy elmondja az embertelenség mélységeit, amely előtt Lettország népe állt, és a megsemmisülésre volt szánva.
A képek és bizonyságok, melyek ebből s a szomorú időszakból maradtak, önmagukért beszélnek. A szavak, melyeket elmondanak, és amelyek igazságot kívánnak, soha nem fognak eltűnni Lettország népének tudatából.
Lettország kis ország a balti tenger déli részén. Területe körülbelül azonos Nyugatvirginiáéval vagy Írországéval. Oroszország hosszan kormányozta, életerős és függetlenségre törekvő népe 1918-ban megkapta szabadságát. A lett nyelv egyike a legrégibb létező európai nyelveknek. 1938-ban Lettország népessége 1.49 millió főből állt. Rigának a fővárosnak 392,926. lakója volt. Fakitermelés és mezőgazdasági termékek, elsősorban tejtermékek voltak a fő támaszai Lettország gazdaságának az 1930-as években.
Mikor újra kiadjuk Lettország: A szörnyűségek évét, találó módon rossz dolgokat fedezünk föl. Ahogy múlnak az évek, a második világháború története, ahogy ezt a Hollywoodi változat visszaadja, a filmek, TV filmek, színdarabok és viták mutatják, és ahogy ez emberek ismerik, -- a Holokauszt története, a zsidók szenvedése. Földrajzi meggondolások, sok ország katonáinak szerepe mára feledésbe merült. Kérdezz meg egy tinédzsert, hogy hány zsidó halt meg a második világháborúban, valószínű ez lesz a válasz: "Azt mondják, 6 millióan." Kérdezd meg, hogy hány amerikai, brit vagy kanadai katona halt meg, és a fiatalember szemei csodálkozást fognak elárulni. Erről soha nem tanult semmit.
A második világháborút követő években, az 1940-es, 1950-es és 1960-as években a szórakoztató ipar a nagy csatákra koncentrált, menekülésekre, vagy személyekre, mint a Bismarck elsüllyesztése. Míg minden film kifejezetten a szövetségesek oldalán állt, ahogy föltételezhető, a német katonák vagy a japánok az olyan filmekben, mint a Tora! Tora! Tora! -ban ellenszenves szerepeket játszottak.
Az 1980-as években újabb és még keserűbb irányzat jött. Vége volt a csatáknak, a tábornokoknak és a hadi történeteknek, melyek a szövetségesek tetteit dicsőítették. Megjelent olyan fiilmek árja, melyek közül legismertebb a Schindler listája, melyek fő témája a zsidók szenvedése.
Valóban a zsidók szenvedése jött, hogy uralja a politikai történést a késő 1990-es években, több mint 54 évvel az ellenségeskedések vége után, régi keleteurópai polgárokat üldöztek és vették el állampolgárságukat olyan országokban mint az USA vagy Kanada, mert a vesztes oldalon szolgáltak a háború idején. A Világ Zsidókongresszusa, melynek hatalmas szövetségesei vannak az USA-ban, térdre kényszerítette a svájci bankokat és milliárd dolláros kárpótlást csikart ki hirtelen észbe ötlött folyószámlák kapcsán, melyek olyanokéi voltak, akik lehet, hogy a holokauszt szenvedői voltak. Hamarosan más népeket is célba vesznek, és német cégek már szorgalmasan fizetik a kárpótlást az idős volt kényszermunkásoknak.
A második világháború hatalmas és nagymértékben testvérgyilkos háború volt. Sok nép kegyetlenül szenvedett. A Lettország: A szörnyűségek éve újrakiadásának célja az, hogy mások szenvedését is bemutassa, akik a nyugati médiák memórialyukában vannak, melyeket a zsidó érdekek uralnak, és ezért teljesen vallási társaik szenvedésére koncentrálnak. Lettország: A szörnyűségek éve egy szívből jövő kiáltás a szörnyű szovjet invázió után. Más népek is szenvedtek, a keleten élő németek - népi németek, észtek, litvánok, és sokan mások. Ez a tanulmány a lettek szenvedésére koncentrál.
Mi volt az utolsó Hollywoodi film címe, amely a lettországi holokausztról szólt? Emlékszik az elsőre? Hasonló kérdéseket lehet föltenni Hollywood furcsa hallgatásáról a litvánok, magyarok, észtek, népi németek, ukránok és sok más nép szenvedéséről. Ez a kiadvány, reméljük, egy kis segítség arra, hogy betöltse ezt az információs lyukat.
Egy másik dolgot szintén tisztázni kell, és ez a zsidók szerepe - nem minden zsidóé - Lettország elárulásában. A hollywoodi történelemfelfogás a nácik ellenségességét a zsidókkal szemben gyakran őrületként, ok nélküli gyűlöletként ábrázolja. Lehet, hogy részben ez is létezett. De sok lett és más keleteurópai ellenérzése és ellenségessége nem őrület vagy a náci kapcsolatokkal szembeni gyengeség jele volt. Saját keserű tapasztalataik következménye volt. Baigais Gads (Lettország: A szörnyűségek éve) -hez írt bevezetőjében Karlis Zuika tiszteletes hangsúlyozza: " Ez a könyv nem radikális akciókra szólít föl, vagy egy nép teljes elutasítására. Ezek egyszerű tények." A zsidókkal szembeni ellenségesség 1940 után abból a tényből következett, hogy közülük sokan - nem mind - ellenséges és hűtlen ötödik hadoszlopként viselkedett, rendkívül nagy kéjjel várva arra, hogy elárulja, kirabolja, kínozza és meggyilkolja állampolgártársait Lettországban. Így, amikor a nácik elhatározták, hogy különválasztják és internálják ezt az ellenséges csoportot, sok lett ezt érthető intézkedésnek tartotta és együttműködött ennek megvalósításában. Ezt természetesen nem mutatják soha így be a hollywoodi történetek. Ezeknek a tényeknek a nem ismerete lyukat képez sok diák megértésében a második világháborút illetően. A lettek ellenségessége a zsidókkal szemben természetesen nem igazol atrocitásokat vagy gyilkosságokat.
A Toronto Sun 1998 december 13-i számában egy írás jelent meg Eric Margolis tollából, aki a külügyi dolgok szakértője a lapnál: "A zsidók túlsúlya a bolsevik vezetők között és a szörnyű bűntények és kegyetlenség, mellyel Sztálin Csekája dolgozott Ukrajnában, a balti államokban és Lengyelországban ahhoz vezetett, hogy a vörös terror áldozatai a zsidó népet okolták a kommunizmus léte és szenvedéseik miatt. Ennek közvetlen eredménye az volt, hogy keleteurópa náci elfoglalása idején zsidók lettek az ukránok, baltiak és lengyelek kegyetlen bosszújának áldozatai."
Egy ezt megelőző cikkben (Toronto Sun, 1996 január 25) Margoli a Lettországban életfogytiglanra ítélt KGB főhadnagy, Alfons Noviks esetéről ír, akit "A nagy mészárosként" ismertek. 87 éves volt. Margolis szerint: "Sztálin titkosrendőrségének még élő tagjai hasonló korúak. Ezek a monstrumok ugyanazt a szigorú büntetést érdemlik, amivel idős nácikat büntetnek. A tömeggyilkosokat nem szabad különféle mércével büntetni. Ez azért is fontos, mert a 20. század fő gyilkosai a kommunista rendszerek voltak és nem a háború. A kommunista rendszerek polgáraik közül legalább 65 millió személyt gyilkoltak le. Az összes háború maximum 35.5 millió haláleset okozója volt.
"Noviks vezető pozícióban volt a csekánál, vagy a szovjet NKVD-nél akkor, amikor a szovjetunió Lettországot megszállta. Ő felügyelt arra, hogy 120 ezer lett polgárt Sztálin szibériai haláltáborába szállítsanak, valamint vezette áldozatok ezreinek kihallgatását és kínzását. Becslések szerint 1940-45 között a lett lakosok 8-10 százaléka halt meg Szibériában vagy az NKVD lőtte agyon őket."
Miért nincsenek nyugaton perek azok ellen, akik ezeket a szörnyűségeket elkövették? Vagy legalább miért nem ügyel a nyugati országok határőrsége arra, hogy ezek az idős kommunisták nyugati országokban keressenek menedéket? A régi nácikkal szemben természetesen vannak ilyen intézkedések. Miért a csönd? Azoknak a letteknek az esete, akiket a kommunisták meggyilkoltak, igazságért és korrekt elbírálásért, és emlékezésért kiált. Egy kis szerény adalékot szolgáltat ehhez ez a könyv.
1940 június 15/16-án sok lett gyűlt össze, hogy egy énekünnepséget hallgasson meg Daugavpilsben. Ez volt a szabad Lettország utolsó ilyen ünnepsége majdnem egy fél évszázadig. Sztálin kommunistáinak támadása 1940 június 14-én volt a nyitánya a lettek hosszú szenvedésének. Elkezdődött a vérontás orgiája. Ezen az éjszakán a "nagy keleti szomszéd" -a Szovjetunió - 23 évnyi csend után megtette haláltáncának első lépését lett földön. Megszállásuk mutatta, hogy hogyan szegték meg a bolsevikok az 1939-ben kötött kölcsönös segítségi egyezményt.
|
 |
Ezekkel az eseményekkel egy időben a bolsevik sajtó úgy nyilatkozott, hogy "A Szovjetunió eddig is és ezután is Lettországra nézve előnyös és legmagasabb fokon lettbarát politikát folytat."
A szovjet uralom cinizmusa és bestialitása hihetetlennek tűnik. A képmutatás és az igazság meghamisítása végtelen nagy volt. Mégis, mindez megtörtént. Lettország hivatalos kormányának tiltakozása hatástalan maradt. Moszkva folytatta tervét Lettország megszállására és bekebelezésére. Ezek a tervek alaposak és messzemenőek voltak.
Június 17-ének reggelén kommunista Oroszország fölfegyverzett hordái rárohantak Lettországra. A megszálló csapatok nagy része ázsiaiakból állt, akik nem tudtak az áldozatokkal beszélni sem.
A bolsevikok megérkezése Rigába, Lettország fővárosába, a vashídon.
A nagyvásárcsarnok látképe 1940 június 17-én.
A kommunisták által fölbújtott csőcselék zavargása a rigai rendőrfőkapitányságon.
A főposta látképe a kommunista megszállás napján.
... De az alvilág, érezve hogy ideológiailag rokon a bolsevikokkal, fölkerekedett, az "elnyomott tömegek", huligánok, bűnözők, csavargók és sok zsidó "a kiválasztott nép", hogy üdvözölje a megszállókat és megtámadja a rendőrséget, amikor az megpróbálta fönntartani a rendet a megszálló szovjet katonákkal zsúfolt utcákon.
A Vörös Hadsereg, amely azért érkezett meg, hogy "biztosítsa a Szovjetunió és Lettország kölcsönös segítségi szerződésének megvalósítását", támogatta a kommunistabarát fölkelőket és összeölelkezett velük. [kép az oldal közepén] Így a szovjetek bemutatták, hogy ki érdemes az ő "kölcsönös segítségükre". Ez nem Lettország népének többsége volt.
Mogorván csendesek voltak a lettek az utak mellett, ahogy látták a való élet drámáját, amelynek szörnyű továbbfejlődését akkor még senki sem látta át.
Támadások a lett rendőrségre ás a lett hadsereg katonáira és tisztjeire
a fővárosban és az egész országban. A kommunisták által felbújtott csőcselék köveket dobott a rendőrségre.
A csőcselék föloszlása után a vasútállomás és a rendőrség környéke tele volt kövekkel, melyeket a kommunista lázadók hajigáltak szét.
A lett hatóságok, melyeknek nem volt tapasztalata a bolsevik támadók módszereivel, megpróbálták helyreállítani a törvényességet abban a hitben, hogy azok, akik kiváltották és vezették a tüntetéseket, büntetést érdemelnek. Ebben keserűen csalódtak. A szovjet követség úgy nyilatkozott, hogy elégedett volt a fogadással, melyben a Vörös Hadsereg részesült Rigába való megérkezésekor! A fölbujtó huligánok neve mutatja, hogy ezek többnyire zsidók voltak- Genech Kreiness, David Goldberg, Heim Klackin, Grigory Varuskin, Abramy Gemjanov, stb.
Mindezeket az eseményeket legálisnak tüntették föl később, és új kormányt iktattak be Moszkva utasításai alapján. Lettország törvényesen választott kormányát kicserélték. Balról: A bábelnök Prof. Kirchensteins beszél a tömeghez, mellette Julius Lacis. A tüntetők cselekedeteit törvényesnek nyilvánították és legalizálták a lett kommunista pártot.
A lett kommunista párt első titkárának, Kalnberzins-Zakisnak érzékeny füle, aki pontosan ügyelt "a nép igényeire", valójában Moszkva rendelkezéseire.
Milyen nemzethez tartoztak? Nyelvük és jellemük világosan mutatja - zsidók voltak. .
A moszkvai ünnepségek mestere, a Szovjetunió legfelsőbb tanácsának tagja, Visinszki elvtárs [balról] üdvözölte a "békés" fölvonulókat és kinyilvánította reményét, hogy a jövőben a szovjet és lett zászló egymás mellett fog lengeni. A jövő bebizonyította, hogy ez szemenszedett hazugság volt, és megmutatta a cinikus szándékokat e mögött a nyilatkozat mögött.
Június 21-én kiterelték a munkásokat az utcára hogy részt vegyenek az "örömünnepségen", hogy sok lelkes zsidóval együtt éljenezzenek, jövendőbeli gyilkosaikkal. A szovjethatalom, mely a huligánokat már szárnyai alá vette, most kiengedte az illegális politikai tevékenységért elítélt bűnözőket. Az új bábkormánnyal sajnos nem történt meg, hogy a Szovjetunió "lettbarát" politikáját az állam ellenségeinek segítségével alapozta meg! Ez a kikényszerített rigai fölvonulás előfutára volt a szovjetrendszer mesterséges "támogatásának" annak tervbe vett kiépítésének érdekében.
A főleg zsidókból álló tömeg várja a politikai bűnözők kiszabadítását a rigai központi börtön előtt.
A frissen kiengedett bűnözök győzelmi menete a börtön előtt.
Bűnözők a főleg zsidókból álló tömeg és a kényszerített tüntetők kíséretében kilépnek az utcára.
Egy bűnöző szól a tömeghez. Arca elárulja gyűlöletét és pusztítási szándékát.
A bűnözők és a zsidó tömegek egy véleményen voltak: A hatalmon levő szovjetek igazi barátaik. Az Anthony utcai szovjet követség volt a dolgozószoba, ahol a helyi képviselők kivitelezték Moszkva terveit. A tömeg nem tudott ezekről. Sokan még azt is hitték, mint ahogy sok együgyű nyugati polgár is azt hiszi - hogy a kommunizmus 23 éves fennállása alatt javított a dolgok menetén. .
A rigai szovjet követség látképe
A többnyire zsidókból álló tömeg üdvözölte a szónokokat. "Diadalüvöltésük a felszabadítóknak" később érthető lett.
Kiutasított vagy elmenekült kormányellenes bolsevikok térnek vissza Svédországból. Szükségtelen említeni, hogy legnagyobb részük zsidó volt.
A spanyol polgárháború vörös front önkénteseit üdvözlik a zsidó funkcionáriusok.
Ezzel egyidőben Vörös Hadsereg katonái előadásokat tartanak a város parkjaiban és kertjeiben, bemutatva "kultúrájukat", és elvonva a figyelmet arról a pusztításról, amelyet a lett nép ellen terveznek. Minden a tervek szerint folyik.
Mindenki, aki érdekelve volt Lettország és a lett nép elpusztításában, most találkozott, és kezet rázott egymással. A rombolók csapata helyén volt.
Egyesült erővel elkezdődött a meglévő rendszer, rend és értékek pusztítása. Egy félelem nélküli kéz hátba szúrta a nemzet legnagyobb és legjobban szervezett védelmét és támaszát: A lett hadsereget kezdték bolsevizálni. Ezt a feladatot elsősorban zsidók látták el.
A fölső és alsó kép az egyik leghatásosabb zsidó alkuszt mutatja: Abraham Genkinst, a zsidót... A lett hadsereg katonája volt a Kurland hadosztályban , és a munkás - tehát bűntetőszázadban- Liepajaban. Bomlasztó tevékenységért büntették meg. A bolsevikok megérkezésével ez a bűnöző megkapta a "politruk" címet (politikai komisszár) a tüzérségnél. Alul lett katonatiszti ruhában látható.
A lett hadseregbe bevezették a "politruk" címet (politikai komisszár), akik hadi tapasztalat és gyakran iskolai képzés nélkül léptek be a hadseregbe. Gyakran bűnöző múltjuk volt és rangjuk kapitány vagy ezredes volt. Tevékenységük elsőrendű célja az volt, hogy a hadsereg nem lehet politikamentes.
"Politikai befolyásolás"-i tanfolyam egy lett hadseregcsoport képzése során. Balra a "politruk".
A pusztítás lázasan haladt előre. A nép akaratát kellett hamisítani ahhoz, hogy olyan akciókat magyarázzanak meg, melyekbe senki, akiben közösségi érzés van, nem egyezett volna bele. Július 15/16-án parlamenti ( Saeima) választásokat tartottak, ahol az embereket arra kényszerítették, hogy egyetlen listára szavazzanak, és erőszakkal is a választóurnákhoz terelték őket. A választás után az olyan igazolványok tulajdonosait, melyekbe nem volt bepecsételve, hogy részt vettek a választáson, árulóknak bélyegezték. Orosz nyelvű propagandajelek és kényszerítő módszerek nem hagytak kétséget a bolsevik szándékok okáról, maradandóságáról és kegyetlenségéről.
Kényszermenet az urnákhoz, ahol csak egy listát lehetett választani.
A végzetes "újonnan választott" Saeima gyűlése, mely 1940 július 21-én ült össze.
Itt határozatot hoztak arról, hogy Lettország a jövőben Lett szovjet szocialista köztársaság lesz.
Hivatalos statisztikák kimutatják, hogy a szavazásnál alkalmazott kényszer ellenére jelentős számú szavazó tartózkodott a szavazástól. Ezért a szovjet uralkodók kinyilatkoztatták, hogy a szavazáson való részvétel közel 100 százalékos volt. A Saeima új tagjai, akiket a kényszerválasztásokon "választottak" meg, most a hazaárulás következő lépését tették meg és helyben hagyták Lettország beolvadását a Szovjetunióba.
Prof. Kirchensteinsnek, az új elnöknek Moszkvába kellett mennie koldulni azért a kegyért, hogy célját elérhesse. Ezt megtette. A bolsevik tervek minden akadálya elhárult.
Ezeknek az eseményeknek a valódi jelentését legjobban a sok zsidó ünneplése fejezi ki. A lett nép számára a tudat és létezés legalapvetőbb próbaköve lett látható.
Prof. Kirchensteins és a szovjet nagykövet a
rigai vasútállomáson Moszkvába indulásuk előtt.
Moszkvában a régen tervezett események sorozata fejeződött be. A lett népet olyan szintre süllyesztették, hogy megindulhatott kitörlése a népek soraiból!
A legtöbb zsidó eksztázisban volt. Egy augusztus 5.-i felvonulás
zsidó nemzeti ünneppé lett.
Nem volt titok, hogy mi lesz Prof. Kirchensteins utazásának az eredménye. Ez volt a mesterien rendezett dráma utolsó felvonása. Ez azt akarta bizonyítani, hogy Lettország "hevesen vágyakozik arra, hogy a Szovjetunió családjába tartozzon."
Lettország Szovjetunióhoz való csatlakozásának a kérvényéről már Kirchensteins megérkezésének napján Moszkvába jelentett a szovjet sajtó. Moszkva már tudta hogy mit akar és mi utazásának a célja.
Zsidók kérik Lettország bekebelezését a Szovjetunióba.
Minden a tervezett módon történt. Augusztus 5-én Lettország végzetét megpecsételték.
Az igazság kigúnyolásaként a szovjet újság, az Izvesztyija augusztus 6-án ezt jelentette: " Tegnap a Szovjetunió legfelső
tanácsa egyhangúlag elfogadta a lett Saeima kérését, hogy csatlakozhasson a Szovjetunió népeinek családjához."
A zsidók örvendeztek a legjobban.
Másnap sok zsidó újra örült, és örömük féktelen volt. Az utcára hajtott lettek arca, akiket a "hálafölvonulásokra" hajtottak ki, elkeseredett volt. Ekkor vesztették el önelhatározásukat, és sorsuk teljesen Moszkva kezébe került. Csak egy út maradt nyitva a lett nép előtt - a zárt sorokba rendeződés és büszkén fölemelt fejjel, erejüket országuk szeretetéből és őseik hazájának tiszteletéből merítve ellenállni és vállalni a mártírok sorsát.
A rigai operaház előtti fölvonulás augusztus 7-én.
A miniszterelnök és államelnök, Prof. A. Kirchensteins
Ez az ember, hogy hihetővé tegye a lett nép hamisított akaratát, álszenten szavalta: "A lett munkások a munkanélküliségtől és az éhezéstől szenvedtek. ... Minden kísérletüket arra, hogy emberi módon éljenek és joguk legyen saját jövőjük alakítására, szenvedéssel, börtönnel és kényszermunkatáborral fizették legjobb fiaik és leányaik. ... Csak a Szovjetunióhoz való csatlakozás biztosítja az igazi függetlenséget, az ipar fejlődését, a mezőgazdaságét, egy virágzó nemzeti kultúra kialakulását, a gazdasági és kulturális jólét növekedését. ..."[Ahogyan George Orwell írta volna regényét a sztálinizmusról, a kommunista világ békéje a háború, a szabadság rabszolgaság.],
Megalakult az új kommunista hatalom. Hű védőkre és támogatókra volt szüksége. Már működött a politikai segítség és szolgálat intézete "PD". Kevés kivétellel, a társadalom söpredéke alkotta: tolvajok, rablók, csalók. Ez az intézmény vált fokozatosan a népi rendőrséggé. Sok zsidót és kemény bűnözőt bíztak meg ezeknek az intézeteknek a szervezésével és vezetésével.
A munkásőrség és a népi rendőrség szervezője, egy ember
akinek hosszú bűnözési története volt, a zsidó Izak Bucinskis.
A rendőrség feladatait az újonnan alapított népi rendőrség látta el, de főfeladata nem a bűnözés megakadályozása volt. Ez ugyanis elvesztette jelentőségét, amikor a bűnözőket kiszabadították a börtönökből és a biztonsági intézmények vezetését bízták rájuk. Egy rendőr tanítja a lövést, és ez esetben a saját honfitársakra való lövést. Alig tudtak írni és olvasni, de ők igazoltatták az embereket, amikor az új rendszer ellenségeire vadásztak. Mindenkit annak tartottak, aki jólöltözött volt és intelligens külseje volt. ,
Népi rendőrség céllövési gyakorlaton
A munkások fegyvereket kaptak és megalakult a munkásőrség. Nők is voltak közöttük, akiknek az arcuk sem rándult, amikor végrehajtották kötelességüket. .
A milícia emberei rigai gyalogosok igazolványát ellenőrzik.
Sok munkás csatlakozott a munkásőrséghez, hogy ne keveredjen gyanúba, akkor is, ha nem volt közük a bolsevikokhoz. Hogy ennek a fegyveres testületnek igazolják a létezését, a bolsevikok rémtörténeteket találtak ki szabotázsról. Az őrök a gyárakat védték a képzelt szellemek ellen.
A munkásőrség fölsorakozik egy moszkvai delegáció tiszteletére. Egy női munkásőr.
TOVÁBB A 4, 5 & 6 FEJEZETEKHEZ